Tegnap találkoztam apámmal. Nagyon jó kedve volt. Biztos ez a jó idő teszi. Nagyon vidám volt és sokat beszélgettünk. El is mentünk sétálni a Kopaszi gáthoz. Igaz, ez nincsen közel hozzánk, de még nem voltam ott és egy ismerősöm mondta, hogy ha tehetem akkor majd nézzem meg.

Itt voltunk, de nem madártávlatból szemléltük meg a parkot, mint a képen, hanem a földről. Apámnak nagyon tetszett. Öröm volt látni az arcán azt a sok mosolyt, amit valószínűleg nem sokat fogok látni az elkövetkezendő időben. Tisztában vagyok a jövő lehetőségeivel. Nem hitegetem magam semmivel, az életőrlő kegyetlenség lenne.